Civil diktátum

Közeledik a trianoni békediktátum kilencvenedik évfordulója, június 4. Jól tudjuk, mi történt: Magyarországot tették meg az egyik háborús főbűnössé. Erről meg kell emlékeznünk, s fontos, hogy ez már ne pártpolitikai kérdés legyen, ...tovább »hanem vegyék kezükbe a civilek, a magyar emberek. Ugyanis ma nem lehet kérdés, hogy Trianon mi volt. Ezen nem lehet, nem szabad vitatkozni, s ezért fontos, hogy a téma kikerüljön a pártpolitikai ütközetek terepéből, mert ha ott marad, akkor annak a lényege veszik el.

Persze sokan mondhatják: felejtsük el már végre Trianont, úgysem tudunk vele mit kezdeni, az élet megy tovább, a nemzetközi hatalmak, a nagy országok érdekei az ellen szólnak, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, Franciaországnak különösen, de Nagy-Britanniának és Olaszországnak is kínos ez az egész, csak magukra haragítjuk őket stb. Ezek az érvelések még indokoltak is lehetnek. De mit kezdjünk azzal, hogy 2001-ben mégis olyan dolog történt, ami nekünk fontos, amit senki nem tud, mert nem illik róla beszélni?

II. János Pál pápa 1984-ben megalapította az Institutum Pro Hominis Juribis Intézetet, amely az ENSZ által 1948-ban alapított Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és fontosságának kihangsúlyozására szolgál. Az intézet kormányoktól, pártoktól független. Alapszabálya szerint segítenie kell azon személyeket, népeket, népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodnia kell arról, hogy a sérelem megszűnjön, illetve ha szükséges, nemzetközi fórumokon is képviselnie kell a sértettek érdekeit. Nos, az intézet főtitkára, Ludwig von Lang professzor 2001. február 20-án hivatalos levelet intézett Carla Del Pontéhoz, az ENSZ háborús törvényszékének főügyészéhez. Ennek tárgya nem más volt, mint a pápa által alapított intézet kérelme – az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Chartájának alapszabályára való hivatkozással –, amely az egyenlő elbírálás elvének biztosítását kérte a magyar nép számára.